A ragyogás – húsvéti könyvkritika

Ez igazából hazugság. Nincs semmilyen húsvéti könyvkritika, és a Ragyogást sem a húsvét miatt olvastam ki… Csak azért írtam oda, mivel hogy húsvét van, gondoltam dobjuk fel azzal, hogy akkor ez egy HÚSVÉTI KÖNYVKRITIKA!!! 🙂

Na jó.Featured image

Kezdjük azzal, hogy ezt a könyvet már nagyon sokszor fel akartam adni. Nagyon-nagyon-nagyon sokszor. Több alkalommal is nehezen, de végül rászedtem magam a folytatására, pedig ketten is voltak mögöttem, akik konkrétan hülyének néztek, amiért még mindig olvasom. Hmm. De végül is hősiesen folytattam (igen, hősiesen :D) és az eredménye meglett. 12 napig tartott, ami nálam túl hosszú idő egy könyvnek, de végül kiolvastam, és ez a lényeg. Akkor térjünk rá a karakterekre.

*Innentől kezdve enyhén szólva spoileres lehet, mindenki csak saját felelőségre.*

Jack:

Jajj az az ember! Ha nem Wendy szúrta volna bele azt a kést a hátába, akkor eskü megtettem volna én! Az elején még csak nagyképű volt, felfuvalkodott, és ha olyana volt, akkor rájött a hisztizhetnék is. Az elejétől fogva gondjaim voltak a karakterével, őszintén reménykedtem, hogy nem fogunk sokat találkozni, de nem sikerülhet minden… A közepe után mikor már láttam, hogy róla fog szólni egy egész felyezet, sírhatnékom támadt, és inkább letettem, gondoltam majd folytatom, mikor erősebb idegzetem lesz hozzá. Ilyen gyenge, személytelen karaktert az ember nem szeretne megismerni közelebbről.

Wendy:Featured image

Ő küzdött, bár volt egy olyan érzésem, hogy nem fog fel néhány dolgot. És igen, itt arra gondolok most hogy hülye volt. Kicsit nehezebb felfogásúbb, mint a többi karakter. Bár ez nehezen észrevehető, mert az írásmód, ahogy bemutatták inteligensnek, szépnek, és gondoskodónak festette le. Amit nem is tagadok, mert az volt, viszont néha a hezitálásával, és a gondolatmeneteivel az őrületbe kergetett.

Danny:

Bár a furcsa kisgyerekes, és nagy gyerekes váltakozásait leszámítva egészen elviselhető karakternek tartottam. Szerettem róla olvasni, érdekesnek tarottam a kivételes képességeit, és azt, hogy hogyan próbál ezen túllenni, a szülei segítsége nélkül. Szívesen olvastam volna róla még többet is, de úgy éreztem sokkal kevesebb oldal jutott ki neki, mint a szüleinek.

A cselekmény iszonyatosan vontatott volt. Kínzóan hosszú leírásokkal megspékelve. Néha úgy éreztem bealszok egy-két oldalon. A gondolatmeneteik a karaktereknek néha komikusak lettek, nem tudtam sírjak, vagy nevessek. Semmi mélység, csak össze-vissza lettek leírva, mintha az író ránézett volna valamire, és azt vetette volna papírra valahogy így hogy: “Az egy váza… Ez jó! Leírom. Az…Egy…Vá…za. És most rakjuk zárójelbe, mert ez egy komoly, és mély gondolat, ami megijeszti az olvasót!” Ez persze nem szó szerint, csak nagyon nagy vonalakban, de mindenki érti a lényeget.

Az akció jelenetek nem tűntek sem élethűnek, sem kidolgozottnak, Jack is csak egy figurának tűnt, aki vagdalózik egy bottal. És egy kicsit fura volt, hogy Wendy bordái egy ütése eltörtek, és most képzelhetünk mi oda akármilyen erős ütést. Kicsit fennakadt a szemöldököm annál a résznél. Az utolsó száz oldalon úgymond beindultak a dolgok. Az rendben is van, de szerintem nem fer négyszáz oldalon keresztül váratni az olvasót.

*Spoiler vége*

Nos összegzésben rettentően örülök, hogy befejeztem. Bár néha olvastam érdekes gondolatokat, de mindent összevetve nem tetszett maga a könyv, sem a  történet kivitelezése, és a karakerek sem. Amit leginkább sajnálok, hogy King stílusa nem jött be nekem annyira, mint amennyire azt beharangozták, ennél sokkal többre számítottam.

*Spoiler*

A könyv 100%-ából kaptam 90% drámát és 10% pszichotrillert, és ezen nem tudom túltenni magam. Igazából bármennyire is horrorra vágytam, kicsit sem azt kaptam.

*Spoiler vége*

Ennek fényében becsapottnak éreztem magam, és kijelenthetem, hogy ez volt életem első, és egyben utolsó King könyve is. Ez van…

Ezek mellet remélem mindenkinek kellemesen telik a Húsvéti szünete, én nagy örömmel fogok neki egy új könyvnek a Luca Di FulvFeatured imageio A Lány, Aki Megérintette Az Eget-nek! Kíváncsi vagyok, nagyon sok jót hallottam róla, és ami még jó pont nála, hogy a Kingel ellentétben, ez egy “romantikus családregény”, szóval kellemes kikapcsolódásnak ígérkezik, mind a 717 oldalával. 🙂

Kellemes Nyuszit!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s