Könyvfesztivál 2015

Huhh – végre én is hozzá jutok ehhez a poszthoz!

Már olyan régóta tervezem, de csak most érkezek vele. No de nem baj! Featured image

A könyvfesztivál minden moly életében egy nagyon fontos esemény. Mindenki teljes mellbedobással készül rá, legyen az könyvkiadó, író, előadó, szervező, vagy olvasó. Mindenki készülődik, szervezkedik, izgul. Én és az LB-m is nagy odaadással készülődtünk, neki az első, nekem a második Könyvfesztiválunkra! Vonattal mentünk, ami szuper, mert én imádok vonatozni, és botrányt csinálni a vonaton duplán. Szóval alig vártuk hogy induljunk. A két anyu (az övé és az enyém) is jött, mert mindketten szertnek olvasni, hát még jó hogy ki nem hagynának egy könyvfesztivált! Szóval fesztálltunk a vonatra, kiválasztottunk két egymás mellett lévő négyes helyet, mi a Katával beültünk a baloldaliba, az anyukák pedig a jobba.

Azonnal előkFeatured imageaptam a fényképezőgépemet, mert végre volt rá lehetőségem, eddig csak pakoltunk, futottunk, sétáltunk (felváltva) meg hasonló fárasztó dolgokat műveltünk reggel kilenckor. 

Featured image
Én csak meg akartam enni, de rájöttünk hogy fényképezkedni is lehet vele.

Szóval elkezdtem fényképezgetni rám jellemzően. És akkor el kezdtünk nevetni. Nem tudom min, már nem emlékszem, de valami biztos nagyon vicces volt, és a vonat sem akart még nagyon elindulni, a lényeg, hogy mi onnantól kezdve egész nap nem bírtunk abbahagyni a röhögést! Akkor elővettem a nasit, amit hoztam magammal. Az volt a szárított alma. Kata nincs oda az ilyen dolgokért, szóval csak én ettem, addig is megkaparintotta a gépemet. Tanulság: Mindig készülhetnek fotogén képek, bármilyen szituáció közben. 😀

Mikor megérkeztünk Pestre, a legnagyobb problémánk az volt, hogy hogyan fogunk feljutni a Millenárishoz… és hogy milyen nehéz a táskám… meg hogy fotóznom kell a természetet. Leginkább az. Featured image

Szóval a szülők mindenkit aki élt és lélegzett (nade nem mint ha egybefüggene a kettő) leszólítottak, hogy megkérdezzék: most merre tovább? Mi addig mint két jó kislány ballagtunk mögöttünk én a könyvel megpakolt táskámat áttpasszoltam a Katának,aztán futkostam mint a mérgezett egér, és mindent lefényképeztem, amit tudtam. Mikor már egyikünk sem bírta tovább (én a futkosást, ő a cipekedFeatured imageést) akkor sétáltunk tovább mint a turisták, akiknek fogalmuk sincs hogy hol vannak most, de egy másik városban, ami nagyon szuper, ezért jól érzik magukat, szóval ezért van hatalmas bamba mosoly az arcukon. Mire oda értünk a Millenárishoz, már nagyon lefáradtunk, de egy szempillantás alatt elmúlt, mert ott voltunk, és mentünk befelé 🙂

Szépen kiakasztottuk magunkra a I ❤ Moly kitűzőnket, és futottunk a karszallagért. A pultnál míg felrakták ránk a szallagot, megjegyezték, hogy “Na, Moly találkozó lesz!” Mi ekkor a Katával egymásra néztünk, és hatalmas mosollyal az arcunkon berontottunk a Könyvfesztiválra.

Én bár szívesen mentem volna azonnal körülszaglászni, de máris késében voltam egy cserémről, szóval futottam is a találkozóhelyre.  Ahogy letudtam, megnéztem mikor lesz a következő, és boldogan láttam hogy csak egy óra múlva, akkor szaladjuk körbenézni, legalább ebben a helyiségben. Az első célpont amit kiszemelem a Fumax kiadó volt, nem is csak véletlenül, mivel mint már említettem a Madarak A Dobozban amióta először megláttam, azóta kívánságlistás. Először csak körbe akartam szaglászni, venni nem akartam semmit, gondoltam majd azután, ha már minden leszervezett cserét, és vételt letudtam. Szóval a pultnál csak kicsit átforgattam a könyvet, és nagy szívfájdalomma vissza is tettem a helyére. Viszont mikor már mentem el onnan, megláttam hogy 1000 ft-ért árulják a Menedéket, hát gondoltam hogy ezt nem lehet kihagyni, bármit is terveztem, szóval kifizettem, és első könyvfesztiválos szerzeményemmel boldogan mentem tovább a következő standok felé. Mikor már mindet végig jártam anyummal, kiültünk a dombra, mivel ott lett volna a következő találkám. Kata is befutott nemsokára, már messziről sikítva hogy mennyire imádja az új szerzeményét, csekkoljam. Miután megnéztem (valami Quimby-s könyv) Featured imageelkönyörögtem magammal a cserémre. Letudtam azt is, szóval mehetünk vissza a fesztre. Visszamentünk az épületbe, és én akkor őrültem meg. Nem titok hogy imádom túlterhelni magam, és most is képes voltam kb. minden cserémet és vételemet kissebb nagyon időközökkel egy órába belesűríteni. Nos, mire azokat én letudtam, addigra a lábamat lefutottam, és olyan piros lettem mint a paradicsom. Bezzeg a Kata addig szépen megvette egy leszervezett vételét, és dedikáltatta egy könyvét, az anyuk meg csak ültek, és nézték az ámokfutásom. Az egy óra letelt, én kifulladtam, de nem pihenhettem le, mert az idő pénz, megyünk a következő helyiségbe. Végülis boldogan, mert már szabad voltam a határidőktől, nevetgélve a Katával elvonultunk a másik épületbe. Sétálgattunk a sorok között, láttunk jó könyveket, és ismerős standokat, megtaláltuk Szűcs Vandát (hát izé… :D) és aztán leragadtunk a Libra Booksnál. Csak egy kicsit sikítottam nagyobbat a kelleténél, mikor megláttam az angol könyveket. Azonnal futottunk, és áttböngésztük a kínálatot. Találtam és egy csomó remek könyvet, sajnáltam hogy nem költehetem el az összes költőpénzem rájuk… Végül aztán két szerelmemet találtam meg a polcokon, az egyik a John Green Paper Tows volt, ami már évek óta kívánságlistás, de csak most jutottam hozzá, szóval nem is volt kérdéses hogy meg e veszem, a második pedig Ned Vizzini It’s Kind Of A Funny Story, ami azóta böki a csőröm, mióta megnéztem a filmet, és aztán megtaláltam a könyvet. Szóval azonnal fizettem, és még egy szuper tatyót is kaptam hozzá, meg könyvjelzőket! Utána még kicsit sétálgattunk, ellátogattunk a Oxfort standjához is, ahol segítettem anyunak megvenni a Jane Austen Pride And Prejudice rövidített változatát, mert annyira akar angolul tanulni, gondoltam akkor legyen ez. Utána kivonultunk, vettünk egy kávét, és még visszamentünk a Katával a másik épületbe, mert neki fontos dedikáltathatnékja támadt. Nekem nem. De azért mentem vele. Mire oda értünk az írónő már nem dedikált, de én olyan akkor-is-azért-is-mert-csak típus vagyok, oda mentem a KMK kedves eladóihoz, és megkérdeztem hogy “Kemese Fanni dedikál még?” Kata mögöttem állt, a kezében a könyvekkel, és előttük egy nagy adak tejes kávéval egy kamerával a nyakamban, vagy megsajnáltak minket, vagy féltek hogy a könyveikre öntöm a kávémat, de az egyik elárusítónő el kezdett körbe forgatni a fejét, végül valakire rámutatott, és megszólalt. “Kemese Fanni!” Köpni nyelni nem tuttam hirtelen, végül rámosolyogtam, és köszöntem neki. Megkérdezte hogy kinek is kell dedikálni, és meg segítőkészen oda toltam a Featured imageKatát. És még könyvjelzőt is adott. Nagyon aranyos volt, hogy még így határidőn kívül foglalkozott velünk!

Ezután kisétáltunk az előtérbe, megvártuk anyuékat, és kimentünk a térre. Ott leültünk egy kicsit a napra, addig én elrángattam őt hogy menjünk fényképezni úgy mindent… Ezután elindultunk a Mammutba ebédelni.Featured image

Útközben csörög a telefonom, és @SunnyRiver hív, hogy hamarabb is tudunk találkozni. Hát hogyne! Akkor még egy kicsit maradok a könyvfesztiválon, átveszem a könyvet, és csak utána indulunk. Huhh, de mire mi megtaláltuk egymást 😀 Végül a Bookline standja előtt találkoztunk, ahol egy bookline-os dolgozó leszólított minket, hogy nem e Featured imageakarunk olyan szupi kis táskákat, cserébe fényképezkedjünk a buborékoknál a stand oldalán. Naná! Kaptunk táskát is, kaptunk újságot is, totál megérte. Ezután egy kis ideig SunnyRiver elsétálunk, beszélgettünk, utána szaladtam a többiek után.

Ha kirándFeatured imageulsz valahol, akkor naná, hogy McDonalds-ba mész kajálni. Felballagtunk az emeletre, és lecsapódtunk a temérdek csomagunkal egy asztalhoz. Rendeltünk kaját, és el is kezdtünk enni, mert farkas éhesek voltunk, és nem mellesleg hulla fáradtak is. Mikor befejeztük, nekem muszáj volt meglesnem a könyveimet, szóval el kezdtem sorban kipakolni őket. Egyszer csak azt Featured imagevettem észre, hogy akkora kupac van előttem, hogy anyum aki előttem ült már majdnem eltűnt a könyvek mögött. Összesen 13 könyvet számoltam össze. Huh. És én azt mind végig cipeltem Pesten. Csak most kezdem felfogni 😀

Ezek után újra végig vágtattunk Pesten, el az állomásig, és fel a vonatra. Akkor megint jöhetnek a képFeatured imageek. Rengeteg fura könyvel pózolós képem van most, némelyik jól sikerül, viszont van ami nem publikus. És aztán nem messze tőlünk egy hölgy végig nézte az egész utunkat… biztosan ez volt élete legjobb vonat uta 😀

Nos, tanultam is ebből a könyvfesztiválból… legközelebb már nem fogok ennyitFeatured image cserélni, vagy venni, kicsit beőrültem 13-14 között, de így is érdekes volt az egész mint mindig. Sajnálom, hogy ilyen kevés mollyal találkoztam, remélem a könyvhéten most már többükkel találkozok majd! Nagyon szeretek ilyen hatalmas forgatagokat, rengeteg emberrel, remélem a következő könyvfesztre is kijutok. A könyvhetet is nagyon várom, az nekem idén az első lesz, múlt éven nem sikerült kijutnom rá. Featured image

És végül iss az összesítő kép a könyvekről. Mindet imádom, és sokkal több mint múlt éven. Sajnálom asok képet, és a részletekbe menő leírást, de így volt izgalmas 😀 tudooom, kinek hogy…Featured image

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s