Az Ékkő, avagy a lány, akinek minden baja van

Sziasztok! Ahogy ma ígértem, itt a legújabb könyv értékelés is. Ez lesz az első októberi poszt, de ne féljetek lesz még több is…

Régen értékeltem már könyvet, legalább is régebben mint szerettem volna. Ennek a fő oka, hogy szeretek olyan könyvekről írni, ami valamilyen szinten új, nem mindenki ismeri, és első kötet. Mostanában pedig pont az ellenkezőket olvastam. Értsd: sorozat folytatások, vagy Jane Austen. Na de itt az ideje újra belekezdeni az értékelésbe, itt is van Amy Ewing The jewel – Az ékkő.


A könyv egy lányról szól, Violet Lastingról, aki egy elkerített bentlakásos iskola szerűségben lakik, a többi lánnyal együtt, akik az ő sorsán osztoznak. Violet élete nem egyszerű. Ő egy, a sok lány közül, akik 18 éves korukban ki lesznek küldve egy aukcióra, ahol a vásárlójuk (egy hercegnő) új helyettese lehet, vagyis kihordhatja majd az új királyi csemetét. De ez még nem minden, ugyanis ezeknek a lányoknak nem semmi képességeik vannak. Az iskolában minden nap azt tanulják, hogy hogyan kontrolálhatják, és használhatják varázserejüket. Violet igazán kiemelkedő eredményeivel nagyon magas licit árakat kaphat az aukción, amin eldől további életének sorsa.

Ez a könyv, már a tartalmánál elkezdte a tipikus tini – disztópia hatást kelteni. Legyinkább a Párválasztóhoz tudom hasonlítani, de magában hordozza a Beavatott, és az Éhezők viadala jeleit is. Bár szeretem ezeket a köyveket (nagyon is) mégis féltem, hogy nem hozza majd a szintet. És hogy tisztában legyetek vele, nem is hozta. Persze nem is számítottam rá teljes szívvel. Minél többet olvastam a könyvből, annál inkább rájöttem, hogy nem lesz a kedvenceim közül való, és nem is fogja felül múlni az előbb említett könyveket, mégis megfogott benne valami. Violet igazán kitartó lány, és megvan a véleménye, amiről a világért sem feledkezik meg. Bár mint egy 18 évest, el lehet terelni a figyelmét egy fiúval, mégis úgy gondolom, hogy nagyon jól tartja magát. Viszont Violet önrágalmai, és világ fájdalmai néha idegesítőek voltak. Viszont  külön plusz pont, mert nincs benne szerelmi háromszög. A többi szereplő is érdekes személyiség volt, mondhatom úgy, hogy kitűnik a sablonos szereplők közül. A Hercegnő furcsán változatos hangulatú volt, mégis örültem, hogy hozzá került Violet. Bár őszintén, nem volt a kedvencem a Hercegnő karaktere. Ash bár álompasinak tűnt, néha a vitatkozása Violetel arról, hogy kinek roszabb a sora, nagyon gyerekesnek tűnt, mégis volt benne valami szeretni való. Mivel nem akarok spoilerezni, a többi szereplővel nem szeretnék most foglalkozni.

Így összesítve, élveztem, de nem lesz a kedvencem. Tetszett a történetet, és határozottam meg fogom venni a többi részét. Függő vége lett, ezért azt ajánlom, hogy aki nagyon nem bír várni a következő részig, inkább ne olvassa el addig, amíg nincs a kezében a következő rész is. Összevetve, tetszett, és nem bántam meg, hogy elolvastam, habár voltak már jobb könyvek is a kezemben, aki szereti a tini-dráma-szerelmes-disztópiákat, annak ajánlom ezt a könyvet, valószínűleg nagyon fog neki tetszeni.

Ennyi lett volna a gondolatom erről a könyvről, remélem van olyan, akinek felkeltettem az érdeklődését, és lesz olyan, aki majd elolvassa. Aki így tesz, az írja meg nekem gondolatait a könyvről, persze az is írhat, aki már olvasta, nagyon örülök, ha írtok nekem. Legyen további szép estétek, és olvassatok lefelkvés előtt a kedvemért 🙂

Insta: @leaf_alive_blog

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s