Újraolvasás könyvmoly módra

még sorolhatnám, persze az is lehet, hogy nem épp a leghíresebb, legkedveltebb könyvet választjuk társunknak a bajban, de épp annyira örömmel, és boldogan kezdünk neki újra és újra. Ez egy könyvmolynak pont olyan természetes dolog mint a légzés. Ha úgy van kedvünk előkapjuk, és elolvassuk, sokszor enyhíti problémánkat, sokszor visszahozza kedvünket, vagy segít megbirkózni a kilátástalansággal. Viszont nekem is nagy meglepetésemre, ez nem mindenkinél van így. Mint tapasztaltam, vannak emberek, akik ha egyszer elolvasnak egy könyvet, többet már hozzá sem nyúlnak, akár tetszett, akár nem. *könyvmolyok ájulnak el a háttérben* Pedig így van, nem hazudok! A gondolat, hogy soha többé nem olvasod újra a kedvenc idézeted, vagy nem játszod le a fejedimg_20161113_140614ben a jeleneted, miközben olvasod, nekem is pont olyan fájdalmas. És ennek fényében eszembe jutott, hogy igen is újra kell olvasni a könyveket, lehet bármennyi olvasatlan könyv is a polcodon. Ezeket az érveket most pontokba szedem, hogy ti is lássátok, miért olyan fontos.

  1. Újraolvasni egy könyvet, olyan mint újra visszaemlékezni az elmúlt évekre. Egy pont jó időszakodban olvasott könyv újraolvasása boldogságot hozhat a szívedbe.
  2. Újra találkozni a szereplőkkel olyan, mint találkozni a barátaiddal. Az igazi barátaid lehet, hogy néha nem érnek rá beszélgetni, viszont a könyves barátaiddal akkor találkozhatsz, amikor csak kinyitod a könyvet.
  3. Ha kilátástalannak látod a helyzetedet, és nem tudod mit csinálj, előveszed a könyvet, automatikusan megnyugszol, és máris tudod mit kell tenni.
  4. Ha nem akarsz, és nem is tudsz semmit olvasni, és már napok vagy hetek elteltek azóta mióta megfogtál, vagy beleolvastál volna egy könyvbe, kapd le a polcról a rongyosra olvasott kedvencedet, és a könyv első fejezete után máris érzed hogy úgy jön vissza az olvasási kedved, mintha el sem ment volna.
  5. Ha megkérdeznek, hogy olvastad e a könyvet, te azt mondod, hogy igen, és el kezdenek kérdezősködni bizonyos részekről, ahelyett hogy próbálod felásni a könyv cselekményét, amire már nem is emlékszel, inkább el kezdesz áradozni arról, mennyire szeretted a 86. oldalon történt dolgokat, így nem kerülsz kínos helyzetbe.
  6. Mikor unatkozol a buszon vagy a vonaton, és véletlenül nincs nálad sem könyv, sem fülhallgató (megtörténhet!), vagy csak szimplán nincs kedved semmit csinálni, vissza tudod mondani a fejedben a kedvenc részedet a könyvből, így nincs hosszú unalmas buszozás.
  7. Ezt persze nem csak buszon, hanem emberekkel szemben is lehet alkalmazni, unalmas beszélgetés esetén. Persze csak óvatosan, hiszen könnyen kiszúrhatja a másik fél, hogy nem rá figyelsz, főleg mikor csak úgy el kezdesz nevetni, mert pont egy vicces részen gondolkodsz. (Persze senkit nem akarok buzdítani erre, beszélgetni jó dolog, főleg ha nem unalmas emberekkel teszed.)

Ha van olyan ember, akinek úgy érzed el kellene olvasni ezeket az érveket, mivel unod már, hogy sosem akarja újraolvasni a legjobb könyveket, oszd meg vele, hátha tudtam segíteni. Mondjátok el ti melyik tábort erősítitek, az újraolvasót, vagy az egyszer olvasót, és hogy miért éppen azt! Legyen szép napotok! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s