Könyvfesztivál élménybeszámoló 2017

Elég nehéz zene mellett blogot írni

És ismét megjártam egy könyvfesztivált (ez volt a harmadik), és sok beszélnivalóm van!

Kezdeném a reggeli készülődéssel, de az senkit sem érdekel, szóval kicsit előre haladunk az időben. Mikor a barátnőm (molyos nevén @Kata420) reggel megérkezett hozzánk, már teljesen könyvfesztivál hangulat alatt vártam, hogy elindulhassunk Pestre. A több mint egy órás utazás alatt ketten már szétröhögtük a seggünket, és megbeszéltük hogy mikor, miért és hogyan fogjuk kínos hejzetekbe hozni magunkat a könyvfeszten. Ez hagyomány.

DSCN0160_Fotor

Mire odaértünk (és mire túléltük a lehetetlen parkoló hely keresést) már éhesek és szörnyen nyűgösek voltunk. Enni akartunk, és könyveket venni! Szóval megindultunk a tömegnek, és teljes erőbedobással indultunk könyveket venni. Azonnal megindultunk az ember áradat között, és rá kellett jönnünk (miután egy kedves hölgy értesített minket arról, hogy idén nem kell venni belépőt), hogy sokkal több ember van, mint bármikor máskor. Biztos a belépő hiánya bátorította fel az embereket a szadista könyvvásárlásra, amit nem igazán értek, mert le lehetett vásárolni… Mindegy. Először a Könyvmolyképző standjához mentünk, mivel valamilyen oknál fogva mindig az az első célpont na vajon. Kissé csalódott voltam, hogy mikor először észrevettem a pultot, és nagyon kevés könyvet láttam (a könyvektől voltam csalódott, az embertömeg hiánya felvidított). Később jóval később mint kellett volna rájöttünk, hogy a másik teremben van a nagyobb KMK pult, ahol a Kemese Fanni és Helena Silence dedikálást tartják. Miután a gyéren megpakolt pultot elhagytuk, szinte azonnal a Fumax kiadó standjához érkeztünk. Ott meg is vettük az első könyveinket, főleg, mivel mindig szuper akcióik vannak, és azonnal le is csaptam a gyári hibás példányokra. Az Emily the Strange már egy ideje a gondolataimba fészkelte magát, és örültem neki, hogy ilyen jó áron sikerült megvennem, főleg, hogy szinte semmi baja nem volt egy pici borító hibán kívül ami a legkevésbé sem zavar.

Utána sajnos nem tudom hova is mentünk, a hatalmas tömegtől minden féle fajta érzékemet elvesztettem, szóval nem tudok semmit mondani, csak annyit, hogy valószínűleg bejártuk az egész termet, és nem vettem semmilyen könyvet.

Ezután végre enni szerettünk volna de lehetőleg olyan helyen, ami nincs tele rohanó emberekkel, és persze ülve. Mivel a benti rész egyik kritériumnak sem felet meg, ezért úgy gondoltuk inkább kimegyünk a parkba. Ott a széllel, a hideggel, és a korgó gyomorral harcolva ülőhelyet nélkülözve szenvedtünk. De olyan minden mindegy alapon leültünk valahova a fő gond, hogy minden hideg volt, mi meg nem akartunk megfázni, és elkezdtük enni a szendvicseket. Kis pihenés után újult erővel indultunk neki a másik teremnek, ami még roszabb volt, mint az előző. Kissé zavart, hogy még csak kényelmesen nézelődni sem lehetett anélkül hogy valaki neked ne jött volna. A reggeli kávé nélkül még a fejem is el kezdett fájni ettől a “tonhal konzerv” érzéstől, és így már alig vártam, hogy később levadásszunk egy kis koffeint. Abban a teremben beszereztem Amy Ewing A fehér rózsa című könyvet a Maxim pultjánál. Ezután a szabadulás mellett döntöttünk mikor már hatodszor tapostak meg, főleg mivel szerettem volna DSCN0154_Fotorelérni a Kemese Fanni dedikálást. Miközben éppen átsétáltunk a hallon, találkoztunk egy rohamosztagossal. Akkor kezdődött az ugrándozás és a sikítozás fangirling, mivel nekünk nagyon kellett vele egy kép. Oda is futottunk, de szinte alig férünk hozzá, mivel valaki mindig leállította őt. Egyik legviccesebb jelenet volt, mikor szegény ember elindult, megállították, elindult, megállították, lagyjából minden második lépésnél. Mi is ezt a technikát követtük, szóval mikor valakivel fényképezkedett, ő megint elindult, és két lépést sem tett, mire Kata megint leállította mivelmiténylegnagyonakartunkegyképetna. Ezután mentünk tovább a dedikálásra, hogy még hamarabb odaérjünk. Megtaláltuk a pultot, ahol Böszörményi Gyula dedikált, és nem értettük, hogy mikor jön Fanni és Helena. Spoiler alert rájöttünk, hogy rosz teremben vagyunk. De ha már ott voltunk, kihasználtuk a szerencsés helyzetet, és mivel már megjelenés óta mindketten szerettük volna a Leányrablást, ezért gyorsan megvettük, és azonnal dedikáltattuk is. Nagyon türelmes, és kedves volt, örültünk, hogy találkozhattunk vele.

DSCN0128_Fotor

Mivel egyszer már megtapasztaltuk azt az emberten bánásmódot, amiben részünk lehetett a másik teremben, nagyon nem szívesen mentünk oda vissza. De én elvittem a könyvemet, és ha törik, ha szakad, én azt dedikáltatom. Ilyen gondolattal törtünk be, és vágtattunk keresztül a tömegen. Egy-két eltévedés, és egymás elvesztése után megérkeztünk, és szépen beálltunk a rossz sorba. Utána átt áltunk a jóba, szóval semmi gond. Fanni is nagyon aranyos volt, mondtam, hogy csak most kedtem el olvasni a könyvet, de már most az egyik kedvencem. Erre megjegyezte, hogy nagyon örül, és hogy reméli a végéig is ennyire fog tetszeni. jujj

DSCN0137_Fotor

Ezután már csak egy dolog volt hátra. Még egy könyvet kellett vennem, mert az a három nem volt túl sok. Nagyon nagyon kellett nekem egy Tahereh Mafi Illaberek könyv, aminek a dedikálás után azonnal a keresésére indultunk, amit meg is találtunk, meg is vettem, és végre VÉGRE kiszabadulhattunk a teremből.

Mondanom sem kell, hogy egyikünk sem érzi magát túl kényelmesen a tömegben, ezért semmi komolyabb indítatásunk nem volt arra, hogy újra visszamenjünk bárhova, ahol sok ember van. Szóval egybehangzó szavazás után itt be is fejeződött mindennemű könyv vásárlással egybekötött kívánságunk, és már csak a kávé szavát hallottuk. Elballagtunk a legközelebbi starbuckshoz no promotion, és leadtuk a rendelésünket. Tudtátok, hogy laktóz érzékenyek válasthatnak szója, mandula, vagy kókusz tejeset is? Nekem kellemes meglepetés volt, főleg mivel egyébként nem tudtam volna nagyon kávét inni.

DSCN0189_Fotor

Úgy nagy vonalakban ennyi lett volna az idei könyvfesztivál. Sokkal jobban élveztem, mint az előzőt, mivel ott mást nem nagyon csináltam, mint egyik cseréről a másikra futkostam, és higyjetek nekem, ha azt mondom, hogy nagyon fárasztó. Viszont tömegiszonyosoknak tényleg nem ajánlom szombaton menni, inkább próbálják meg pénteken, amikor még kevesebb emberrel kell megküzdeni.

Remélem tetszett, és hogy nektek is jó élményeitek vannak róla. Mandjátok el, mi volt a legjobb ami ott történt, és mi a kedvenc könyvetek, amit ott vettetek idén. Volt valami új megjelenés, amit megkaparintottatok? Írjátok meg instagrammon, vagy kommentben! 🙂

Kövessetek:

Instagram: @Leaf_alive_blog

Facebook: https://www.facebook.com/leafaliveblog/

Moly: https://moly.hu/tagok/mudblood

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s